Újrahasznosított hagyomány
www.mentropia.hu - 2009.11.16 12:49
A decemberi, gyermekeknek szóló mesés programsorozat, a Hagyományok újrahasznosítása szervezőjével, Szegedi Aliz Torellával beszélgettem.
K: Mit jelent pontosan a hagyományok újrahasznosítása?
V: A környezetvédelem egyik legégetőbb kérdése napjainkban a hulladékfelhalmozódás, amelynek legésszerűbb orvoslása az újrahasznosítás, azonban nem csupán a fizikai újrahasznosítás válik egyre inkább szükségessé napjainkban, hanem szellemi, kulturális, elveszettnek hitt értékeink újrafelfedezése is. A környezetvédelem és a kulturális örökségek védelme összekapcsolódik azáltal, hogy a programban résztvevő művészek, alkotók a Kárpát-medence különféle tájairól érkeznek, magukkal hozván sajátos helyi kultúrájukat.
K: Hogy született az ötlet?
V: Az ötlet gyökere valahol Kolozsváron keresendő, amikor is Soós Katával (alkotó) beszélgetve az általa készített babahordozókra terelődött a beszélgetés és megfogant a fejünkben a gondolat, hogy szervezzünk idén egy olyan karácsonyi ünnepséget, amely elsősorban azokról szól akiknek talán a karácsony a legtöbbet jelenti: a gyermekeknek. Fölmerült, hogy milyen volna, ha a gyerekek elkezdenének mesélni a ruhájuk által a felnőtteknek arról a világról, amiben élnek, a csodák világáról, ami számomra ma már azt jelenti, hogy ember és természet harmonikusan megfér egymás mellett.
Azért fordultunk a népmesék felé, mert ezek pontosan ezt a világot képviselik. Autentikusan képviseli azt a természetességet, ahogyan ember és környezete (természeti és szociális környezete) az egyensúlyra törekednek, és ha ez az egyensúly ideig-óráig meg is bomlik előbb-utóbb helyreáll a rend.
K: Már első körben a gyerekek jutottak eszedbe, mint célközönség?
V: Igen, mert ez a fajta környzettudatosság természetesen mindenekelőtt szocializációs-nevelési kérdés. De mivel ennek kialakítása mindannyiunk felelőssége, hiszen a legzsengébb korban kell megalapozni, ezért az eseménysorozat a felnőtteknek is szól. Úgy gondolom, a gyermekek felé legalkalmasabb közvetítő eszközeink a mesék, ezért idén a híres mesegyűjtő és meseíró, Benedek Elek emlékének adózva, meséit "újrahasznosítva" kívánjuk megszólítani a kicsiket és szüleiket karácsony küszöbén.
K: Mennyire nagy falat ez? Hogy fogadják a szervezetek, alkotók, akiket megkeresel?
V: Természetesen nem könnyű, de ennek nincs ideje tudatosulnia bennünk, hiszen rengeteg a tennivaló, ráadásul mindenki önkéntesen, ellenszolgáltatások nélkül végzi a dolgát. Nulla tőkével indítottunk, mégis hiszük abban, hogy célba ér az üzenet, hiszen sok helyen lelkesedéssel és érdeklődéssel fogadták a tervet, és tény, hogy időközben három napos rendezvénnyé nőttük ki magunkat. Ami külön örömömre szolgál, hogy célközönségünk rendkívül heterogén, nem egy táborhoz szólunk, mindenki megtalálhatja benne azt, ami szívének kedves.
K: Elég összetettnek tűnik a tervezet. Táncos mulattság, divatbemutató, hagyományos mesterségek, kulináris élvezetek…
V: Színvonalas, változatos karácsonyi program létrehozása volt a célunk, a hagyományok (mesék) újrahasznositásának jegyében. Ez lesz az első ilyen jellegű rendezvény Magyarországon. Így zászlóshajója egy felelősségteljes, tudatos viselkedésre nevelő mozgalomnak, amely megtanít kincseink felismerésére és megbecsülésére, hogy se fizikai, se szellemi értékeink ne válhassanak "szemétté". A múlt feledőben lévő értékeinek újrahasznosítása ez. A művészet, az alkotás, a pedagógia, a környezetvédelem és a hagyományőrzés mesebeli találkozása. És amitől ez annyira különleges, ismétlem, az az, hogy ezek a programok úgy álltak össze, hogy maguk az alkotók találtak bennük fantáziát.
Kürti Andrea alkotása
K: Ha jól tudom, akkor kárpátmedencei fiatal magyar tervezők lesznek, akik különböző hulladékokból készítenek gyermekruhákat. Mennyire szándékotok ezeknek a ruháknak a valódisága, hordhatósága? Vagy inkább csak játéknak szánjátok?
V: A Kárpát-medence különféle településeiről érkezett tervezők kizárólag újrahasznosított anyagokból készült meseruhákból összeállított divatbemutatójáról van szó, a programsorozatunk fénypontja ez. Természetesen nagyon komolyan vesszük! Minden játékosság mellett az a célunk, hogy bemutassuk, hogy határon innen és határon túl a magyar fiatalok egyformán éreznek. Ez a fajta bemutató arra hivatott, hogy a hasonlóságokat megmutassa, más szóval arra a kérdésre keresek egyfajta választ, hogy mi a közös a magyar divattervezők munkásságában, lehetséges-e magyar divatot kialakítani? És hogy miért az újrahasznosítás jegyében tettük ezt? Mert nagyon fontosnak találom a takarékosságot. Ha visszatekintünk a divat történelmébe láthatjuk, hogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem a drága anyag hozza létre a divatot, hanem az eredeti, merész és esztétikus megvalósítások. Amiről a laikusok nem tudnak az az, hogy szabáskor rengeteg anyag vész kárba, akkora ma már a pazarlás, ami úgy gondolom a szakma gazdaságos működését veszélyezteti. Alig jut eszébe valakinek újrahasznosítani, sokszor foltozásnál is külön foltnak való anyagot vásárolunk s gyakran a kivágott folt mérete megegyezik a korábban hulladékként kezelt melléktermék méretével. Néhány példa azon remek tervezők közül, akik tudták, hogyan kell takarékosan divatot formálni: Coco Chanel, illetve a punk királynő, Vivienne Westwood.
K: Ha egy mondatban kellene összefoglalnod ezt a programot, mit mondanál?
V: Gyermekek-újrahasznosítás-mesék-Benedek Elek, mindez a karácsonyi ünnepek hangulatába csomagoltan.
K: Mikor és hol lehet együtt játszani veletek?
V: December 11.-én az V. kerületben, Molnár utca 5. szám alatt az Erdélyi Magyarok Egyesületénél leszünk 16:00-21:00 óra között. Decemeber 12.-én a VI. kerületben, Bajcsy-Zsilinszky út 59. alatt az Egyesült Magyar Ifjúság biztosítja a helyszínt, 16:00-23:00 óra között és december 13.-án a VI. kerület, Király utca 26. szám alatt a VAM Design Centerben lesz a finálé, 16:00-20:00 óra között.
Sablik Henrik
V: A környezetvédelem egyik legégetőbb kérdése napjainkban a hulladékfelhalmozódás, amelynek legésszerűbb orvoslása az újrahasznosítás, azonban nem csupán a fizikai újrahasznosítás válik egyre inkább szükségessé napjainkban, hanem szellemi, kulturális, elveszettnek hitt értékeink újrafelfedezése is. A környezetvédelem és a kulturális örökségek védelme összekapcsolódik azáltal, hogy a programban résztvevő művészek, alkotók a Kárpát-medence különféle tájairól érkeznek, magukkal hozván sajátos helyi kultúrájukat.
K: Hogy született az ötlet?
V: Az ötlet gyökere valahol Kolozsváron keresendő, amikor is Soós Katával (alkotó) beszélgetve az általa készített babahordozókra terelődött a beszélgetés és megfogant a fejünkben a gondolat, hogy szervezzünk idén egy olyan karácsonyi ünnepséget, amely elsősorban azokról szól akiknek talán a karácsony a legtöbbet jelenti: a gyermekeknek. Fölmerült, hogy milyen volna, ha a gyerekek elkezdenének mesélni a ruhájuk által a felnőtteknek arról a világról, amiben élnek, a csodák világáról, ami számomra ma már azt jelenti, hogy ember és természet harmonikusan megfér egymás mellett.
Azért fordultunk a népmesék felé, mert ezek pontosan ezt a világot képviselik. Autentikusan képviseli azt a természetességet, ahogyan ember és környezete (természeti és szociális környezete) az egyensúlyra törekednek, és ha ez az egyensúly ideig-óráig meg is bomlik előbb-utóbb helyreáll a rend.
K: Már első körben a gyerekek jutottak eszedbe, mint célközönség?
V: Igen, mert ez a fajta környzettudatosság természetesen mindenekelőtt szocializációs-nevelési kérdés. De mivel ennek kialakítása mindannyiunk felelőssége, hiszen a legzsengébb korban kell megalapozni, ezért az eseménysorozat a felnőtteknek is szól. Úgy gondolom, a gyermekek felé legalkalmasabb közvetítő eszközeink a mesék, ezért idén a híres mesegyűjtő és meseíró, Benedek Elek emlékének adózva, meséit "újrahasznosítva" kívánjuk megszólítani a kicsiket és szüleiket karácsony küszöbén.
K: Mennyire nagy falat ez? Hogy fogadják a szervezetek, alkotók, akiket megkeresel?
V: Természetesen nem könnyű, de ennek nincs ideje tudatosulnia bennünk, hiszen rengeteg a tennivaló, ráadásul mindenki önkéntesen, ellenszolgáltatások nélkül végzi a dolgát. Nulla tőkével indítottunk, mégis hiszük abban, hogy célba ér az üzenet, hiszen sok helyen lelkesedéssel és érdeklődéssel fogadták a tervet, és tény, hogy időközben három napos rendezvénnyé nőttük ki magunkat. Ami külön örömömre szolgál, hogy célközönségünk rendkívül heterogén, nem egy táborhoz szólunk, mindenki megtalálhatja benne azt, ami szívének kedves.
K: Elég összetettnek tűnik a tervezet. Táncos mulattság, divatbemutató, hagyományos mesterségek, kulináris élvezetek…
V: Színvonalas, változatos karácsonyi program létrehozása volt a célunk, a hagyományok (mesék) újrahasznositásának jegyében. Ez lesz az első ilyen jellegű rendezvény Magyarországon. Így zászlóshajója egy felelősségteljes, tudatos viselkedésre nevelő mozgalomnak, amely megtanít kincseink felismerésére és megbecsülésére, hogy se fizikai, se szellemi értékeink ne válhassanak "szemétté". A múlt feledőben lévő értékeinek újrahasznosítása ez. A művészet, az alkotás, a pedagógia, a környezetvédelem és a hagyományőrzés mesebeli találkozása. És amitől ez annyira különleges, ismétlem, az az, hogy ezek a programok úgy álltak össze, hogy maguk az alkotók találtak bennük fantáziát.
Kürti Andrea alkotása
K: Ha jól tudom, akkor kárpátmedencei fiatal magyar tervezők lesznek, akik különböző hulladékokból készítenek gyermekruhákat. Mennyire szándékotok ezeknek a ruháknak a valódisága, hordhatósága? Vagy inkább csak játéknak szánjátok?V: A Kárpát-medence különféle településeiről érkezett tervezők kizárólag újrahasznosított anyagokból készült meseruhákból összeállított divatbemutatójáról van szó, a programsorozatunk fénypontja ez. Természetesen nagyon komolyan vesszük! Minden játékosság mellett az a célunk, hogy bemutassuk, hogy határon innen és határon túl a magyar fiatalok egyformán éreznek. Ez a fajta bemutató arra hivatott, hogy a hasonlóságokat megmutassa, más szóval arra a kérdésre keresek egyfajta választ, hogy mi a közös a magyar divattervezők munkásságában, lehetséges-e magyar divatot kialakítani? És hogy miért az újrahasznosítás jegyében tettük ezt? Mert nagyon fontosnak találom a takarékosságot. Ha visszatekintünk a divat történelmébe láthatjuk, hogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem a drága anyag hozza létre a divatot, hanem az eredeti, merész és esztétikus megvalósítások. Amiről a laikusok nem tudnak az az, hogy szabáskor rengeteg anyag vész kárba, akkora ma már a pazarlás, ami úgy gondolom a szakma gazdaságos működését veszélyezteti. Alig jut eszébe valakinek újrahasznosítani, sokszor foltozásnál is külön foltnak való anyagot vásárolunk s gyakran a kivágott folt mérete megegyezik a korábban hulladékként kezelt melléktermék méretével. Néhány példa azon remek tervezők közül, akik tudták, hogyan kell takarékosan divatot formálni: Coco Chanel, illetve a punk királynő, Vivienne Westwood.
K: Ha egy mondatban kellene összefoglalnod ezt a programot, mit mondanál?
V: Gyermekek-újrahasznosítás-mesék-Benedek Elek, mindez a karácsonyi ünnepek hangulatába csomagoltan.
K: Mikor és hol lehet együtt játszani veletek?
V: December 11.-én az V. kerületben, Molnár utca 5. szám alatt az Erdélyi Magyarok Egyesületénél leszünk 16:00-21:00 óra között. Decemeber 12.-én a VI. kerületben, Bajcsy-Zsilinszky út 59. alatt az Egyesült Magyar Ifjúság biztosítja a helyszínt, 16:00-23:00 óra között és december 13.-án a VI. kerület, Király utca 26. szám alatt a VAM Design Centerben lesz a finálé, 16:00-20:00 óra között.
Sablik Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése